Bankettre írt gongolat(ok)...

 

Emlékszem elsős koromban mikor ott ültem elöl a padon
Gondolkodtam sokat, hogy itt fogok majd állni egy napon,
viszont nem gondoltam volna, hogy 8 év csupán egy röpke kis mosoly,
s bár életemben talán sosem leszek eléggé komoly,
mert szívemben a kisgyermek örökké egy fogoly.
Anno elsőben még értetlenül álltunk meg a padkán,
de hamar biztonságra leltünk Éva néni oltalmazó szárnyán.
Nem csak számolni tanított, hanem hinni is magunkban,
a vele dédelgetett álmok örök helyet fúrtak agyunkban.
Nem hittük volna, hogy életünk lehet ennél szebb,
belépett az ajtón egy kincs, mely mindennél törékenyebb.
Violetta néni, ki mindig csak kuncogott,
de bármi nyomta a lelkünket ő tárt szívvel hallgatott.
Ugyan nem mondhatnánk elégszer köszönetet,
de mindig őrizni fogjuk a végtelen szeretetet.
Kezünket nem engedték el teljesen mikor felső tagozatba léptünk,
visszanéztünk és tudtuk, hogy soha nem kell félnünk.
Ahogy öregedtünk mi is, úgy gyorsult az idő felettünk,
igaz, hogy gyorsan elment, de Fekete, mi sosem feledünk!
Most itt állok, nagy nyolcadikosként, a nagybetűs élet előttem,
bátran megyek elébe, pedig pár hibát már ellőttem.
Mert igen, mindenki ember és mindannyian hibázunk,
de hiszem, hogy együtt bármilyen gödörből kimászunk.
Ha visszagondolok, elmosolyodok és könnyeim potyognak,
mára csodálva nézem, ahogy a picik csillogó szemmel mellettem totyognak.

Emlékszem az itt elhangzott összes kegyes szóra,
de mindemellett persze minden bánatra és búra.
Az évek alatt szinte egybeforrt a lelkünk,
bár nem vagyunk jók, mégis büszkék vagyunk arra, akik együtt lettünk.

Kézenfogva tanultuk amit az élet tanítani akart,
de talán most vesszük be a legnehezebb kanyart.
Utunk most elválik, de jussak majd eszedbe,
szívemnek kulcsa mindig ott lesz majd a kezedbe!

                                                                       Nyekita Fanni - 2016.június

 

Fekete István iskolák országos találkozójára - Kele nap - 2014.04.12.

 

Fogarasi Boglárka (4.b): Nyúléjszaka - Különdíj

 

Ásít egy nyúl a bozótban,

lapul az avarban.

Puha testét megcsapja

a szél jégcsapja.

Surran a többi nyúl,

majd fáradtan kinyúl.

Zörrennek az ágak,

a nyuszik szundikálnak.

2014.március

 

 

Szűcs Fülöp (4.a): Tavasz - Különdíj

 

A természet már ásít,

Álmából felébredve rám kacsint.

 

A hideg földben hóvirág lapul,

A szívemben ettől remény gyúl.

 

A levegő illata oly puha,

Mintha vattacukor volna.

 

A fűben egy kisbogár surran,

A napsütésben egy vízcsepp megcsillan.

 

A tavasz hangja megzörren,

A természet órája megcsörren.

 

A sötét, a hideg elszalad,

S helyette vidámság marad.

2014.március

 

 

 

Kovács Szilárd (4.a): Őszi kép

 

A természet pihen,

Vége már a nyárnak.

Surrannak az árnyak,

Az állatok fáznak.

Őszi szelek szárnyán

Falevelek szállnak.

 

A nap lustán felhők

Mögé bújik.

Léptünk nyomán zörren a

Színes pázsit.

Puhafészkén süni ásít.

S alszik a táj taavaszig.

2014.március

 

 

 

 

Dulovits Petra (4.a): Éjjel az erdőben

 

Ásít a Hold az éjben,

Hasít a csillag az égen.

Kis nyuszi lapul a fűben,

Megbújik az erdő sűrűjében.

 

Surran a róka csendben,

Lesben áll a puha ködben.

Jön a bagoly, zörren az ág,

Róka koma pórul járt!

2014.március

 

 

 

Fekete István iskolák országos találkozójára - KELE NAP  2012. - írt versek

 

Díjazott: országos I. hely

Süki Gábor : Verébriadalom

 

Csoda történt nálunk virradóra:

Házunk felett kora reggel megjelent a gólya,

Szelek szárnyán, elfáradva messzi földről érkezett,

Majd kinézte kéményünket, reászállt és megpihent.

 

A csicsergő kismadarak elhallgattak s ámultak,

Mert efféle óriást még életükben nem láttak.

Izgatottan tanakodtak, kérdezték a másikat:

Vajon ők is félnek e hófehér „Szörny” miatt.

 

Szerencsére bölcs bagolyunk éppen akkor arra járt,

S hogy megnyugtassa a madárnépet, hangosan így kiált:

Szedte-vette teremtette hangoskodó verebek,

Amíg szólok, mindannyian csendben legyetek!

 

A hófehér gólyamadárt szeretik az emberek,

S nektek sem kell nagyságától egyáltalán félnetek!

Érkeztével meghozta az oly régen várt meleget,

S jó barátként vele jött a rügypattintó kikelet!

2012.  (7.b)

 

 

További pályázók

 

Kovács Dávid: A gólya és a bagoly

 

Fészkéhez a gólyapár

mindig visszajár.

Fiókáit neveli,
majd szárnyra ereszti.

A bagoly azonban

nem költöző madár.

Odújában a

telet vészeli át.

 

Gondolt egyet a gólya,
lemegyen a tóra.
A bagoly csak nézte,
mit keres a vízben.

Aztán meglátta,

Hogy béka lóg szájában.

 

Leszállt az est.

Bagoly koma
szárnyra kelt.

Eleségre vadászott,
egérre, pocokra.

Karmával elkapta.

2012. (6.a)

 

 

 

Litauszki Boglárka: A bagoly és a gólya

 

A bagoly nem evett még békát,

Ezért lement, megkérte a gólyát,

Adjon neki finomat, s ne tésztát.

 

A gólya halászott is neki zöldet és brekegőset.

A bagoly azt mondta erre: Ne többet!

Majd hozok én neked finom egeret!

 

A másik azt felelte: Na erre kíváncsi leszek!

S ezzel elreppent mind a kettő,

Nem maradt utánuk más csak a sötét erdő.

2012. (6.a) 

 

 

 

Pfeffer Nikolett - Váradi Laura: A bagoly és a gólya

 

Én vagyok a Kele.

Kinek híres a neve.

Minden békát elkapok,
Nádasban halászok,
Réteken vadászok.

Télen elszállok.

De tavasszal visszajárok.

 

Én vagyok a társa Hú,
Kinek éjszakája hosszú.
Éles szemmel lesben állok,
Karmommal Cinre vadászom.

Fülem tollas, csőröm horgas,
Pocokfogásra épp alkalmas.

 

Egyik nap véletlen halat fogtam,
S barátomnak ajánlottam.

Kele nagyon örült,

Ez viszonzásra került.

Ő ma pockot fogott,

Amit oda is adott.

2012. (6.a)

 

 

 

Szedlák Nikolett : A bagoly és a gólya

 

A baglyocska hunyorog,

Fatönkön kuporog.

Nagy fejét forgatja,

Hol erre, hol arra.

Izeg-mozog, toporog.

Tipi, topi top, top, top.

 

Tollam fehér, fekete.

Szárnyam susog, ha éppen

Szállok, ha éhes vagyok,

Halra vadászom.

Csőröm csattog: csiti, csati.

Itt a mami, hol a hami?

2012. (6.a)

 

 

 

Tóth Domonkos : A bagoly és a gólya

 

A bagoly éjjel huhog,

A gólya éppen szuszog.

Vajon mi finom lesz éjszakára?

Béka, hal vagy madárka?

 

A bagoly neve Hú,

Barátja a kétlábú,

Az ő neve Kele,

Békát eszik vele.

 

Lesz-e egér vagy pocok,

Mi éjszakánként cincorog?

A gólya délre száll,

A bagoly éjbe száll.

2012. (6.a)

 

 

 

Bakró Attila: A gólya s a bagoly

 

A gólya iderepked.

A madárraj csiripel.

A gólya odalépked.

Égő szívében szenved.

 

A hű bagoly elhagyta,

Ő volt legjobb barátja.

 

A szíve már csukva van,

Zárja a bánatlakat,

Szeme előtt veszett el

Örökké kedves Társa

Segíteni nem tudott…

Túl nagy volt hátránya.

 

Eltelt már két hónap,

A szíve egyre búsabb.

Hiányzik neki a barátja

Bús lelkét emléke táplálja.

 

A harmadik hónap…

az a legnehezebb

Szenvedés élte szegénynek.

Egésznap gubbaszt, kesereg.

Nem eszik, ül, meg se rezzen…

 

Most eljött a pillanat.

Tudja, egyedül maradt.

Barátja mellett lesz, megígérte.

A negyedik hónapot

Már meg se élte.

2012. (7.a)